Jó dolog elhatározni, hogy türelmes leszek, és persze leszámolok azzal az állapottal, amibe kergettem magam. De a haj nem parancsszóra nő, a szív túl sokszor nyom és ver félre, nem beszélve arról, hogy a kedv sem mindig az igazi. Most már megtanultam mondjuk, hogy a sírás nem feltétlenül gyengeség, és egyfajta méregtelenítésnek is tekinthető, de minden este, hosszútávon…nem tesz jót az arcbőrnek.
Megvannak a rosszkedvnek is a fokozatai. El lehet ütni néha egy-egy memrise leckével és akkor utána még jól meg is dicsérem magam. De nem mindig van ez így. Erre az esetre új módszerem van. Előveszem A Hofit. Igen. Hofi Géza, hölgyeim és uraim!
Rémisztő, hogy mennyire időtlen. Sajnos szó szerint rémisztő. De ebbe most nem mennék bele. Hofiról azért nem lehet mit írni, mert róla már mindent leírtak. Fölösleges jelzőket aggatni rá, mert nézni kell és kész. Nézni és nevetni, magunkon. Mindamellett, hogy abban mindig nagyok voltunk, hogyan tegyük saját magunkat a humor tárgyává, azért itt érdemes a magyar nyelv lehetőségeinek maximális kiaknázását is megfigyelni.
„Én vagyok az álomvédelmi hatóság, itt nem lesz fölkelés!”
Művész Úr, no, nincs mit ragozni. Gyerekkorom nagy emléke. Annyira bizarr, de nekem valahogy Torgyán József és úgy a parlamenti közvetítések egésze, az Uborka meg Hofi a gyerekkori televíziós emlékeim. Talán mert a nagyszüleimnél TV-ztem a legtöbbet.
„…a televízió most még csak állati. Ami még hiányzik benne, az a közszolg. Az még nincs. Az állati, az már nagyon megy.”
Jó, azért nem kell izgulni a lelki épségemért, normális gyerekkorom volt, Szaffi, Kockás fülű nyúl, Vízipók-csodapók meg minden ami kell. És persze könyvek, a Sün, akit meg lehet simogatni!
Szóval ha beüt a vihar, elindítok egy Hofi-jelenetet és már érzem, hogy az a copfos kislány vagyok megint. Nevetek, mert a nagypapám is nevet és eszem a ropit a darálós keksz mellé, mert úgy a jó, ha az édes íz keveredik a sóssal. Most ugyan egyedül nevetek, de szívből. Bár megoszthatnám velük újra az élményt...
De a lényeg most épp azon van, hogy viduljunk! Ha más téma épp nem akad, akkor hát magunkon, amíg csak lehet.
„Magyarországra miért jön a pápa? Feladja az utolsó kenetet.”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.