Haladok. Már képes vagyok mondatokat alkotni! A beszélgetés így már nem csak az udvariassági formulákra korlátozódik, simán felvilágosítok arról bárkit, hogy pl. milyen színű az asztalon heverő ceruza. Vagy a virág. Vagy egy könyv.
Rémesen régen indult amúgy a létigével való ismerkedésem, szóval a haladásom azért nem éppen fénysebességű. Joshua az első óráink egyikét zárta úgy: next time, I’m gonna teach you a new verb….
Igen. Ezt hallottam. Oké, ja, laza vagyok meg minden, de azért ezen elkerekedett a szemem. És innentől ha akartátok, ha nem, ti is megtanulnátok a lengyel „lenni” igét: być.
Elkezdődött hát. A hímnem, nőnem, semlegesnem, ha akarom, ha nem. Akarom! Mély levegő és fejest bele. Azt mondja, hogy… a hímnemű főnevek mássalhangzóra végződnek, a nőneműek a-ra, a semleges neműek o-ra, e-re, olykor ę-re vagy um-ra. Hm. Ennyi??! Komolyan? Ne. Tuti nem. Ez így túl szép.
Jöttek aztán a kivételek persze, de hiányérzetem is lett volna nélkülük. Nincs olyan nyelvtani szabály, aminek ne az lenne a vége, hogy: kivéve. Szóval mássalhangzóra végződő, de ennek ellenére mégis nőnemű szavak:
Miłość – szerelem. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Śmierć – halál. Oh.
Na, akkor jöhetnek a melléknevek! Igazából ebben sem volt eddig különösebb bonyodalom. Mały, mała, małe. Kicsi. Annyira kedves szó, hogy megőrülsz. De nem? Aztán megláttam ezt.
Szóval úgy döntöttem, hogy megtanulok annyi szót és hozzá annyi melléknevet, amennyit bírok. Amennyit lehetséges. De komolyan. Mindegy, csak egy ideig még ne kelljen az egyszerű állításoknál tovább haladnom, mert egyelőre minden olyan szép és tiszta a fejemben. Igen, sétálok majd Lengyelországban és random dolgokra mutogatok.
Budynek jest wysoki. Az épület magas.
Ta kobieta jest niska. Ez a nő alacsony.
Ten srebrny samochód jest bardzo drogi. Ez az ezüst autó drága.
Figyelitek? Halmozom ám a mellékneveket! A memrise szerint jelenleg egy erős, valamivel több, mint 200 szavas lengyel szókinccsel rendelkezem.
E heti kedvencem egyébként a könyv (książka), pedig nincs is benne a szeretett ł.
TIPP: és most tök komolyan! Bármilyen nyelv esetén, ahol különböző nemek vannak, érdemes a főnevekhez rögtön melléknevet is társítani, legalábbis nekem még inkább segít a bevésésben. És ha jól sejtem, a későbbiek folyamán is döntő lesz még, melyik szó milyen nemű…
Akárki megtudja, hogy lengyelül tanulok, szinte azonnal jön a „mondj már valamit lengyelül!” reakció. Izzadtam persze, mit mondjak, hogy egy, kettő, három? Aztán egy borillatú estén ezt a felszólítást rögtön egy kérés követte: tanítsd meg nekem, hogyan mondjam egy lengyel nőnek, hogy szép vagy! HÁ!
Jesteś piękna. Már hivatalosan is tanítottam valakinek valamit lengyelül.
Egyelőre nem tudom, mi jön ez után, most éppen vagyok. Ilyen meg olyan, sokféle. Te is, ő is, mi is, ti is és ők is. Voltam és leszek is valamilyen. Leginkább kitartó és elszánt leszek… és ha már leszek:
Aki pedig egy kicsit is bátrabb (legyetek azok!):
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.