Egyszerűen csak elkezdődik. Rákattintasz egy hivatkozásra és onnantól nincs megállás. Pár óra (de milyen rövid pár óra!) és azt veszed észre, hogy az Internet egy teljesen valószerűtlen részén böngészel. Fogalmad sincs, hogy miért, de kattintasz tovább, még, még, még…
Gondolom valamilyen nyelvtanulós weboldalról indulhattam el. Úgy tűnik logikusnak. Aztán arra eszméltem, hogy egy blogot bújok -bizonytalan ideje- lengyel szokásokról, receptekről, ilyesmi. 10 jel, hogy kezdesz lengyellé válni – kattintás gyanús bejegyzés. Itt még csak mosolyogtam, na meg egy kicsit meglepődtem. A kukát a mosogató alatt tartani nem egy általánosan elfogadott dolog? A függönyök meg a szőnyegek tényleg olyan különlegesnek számítanak?
Ha jól sejtem valahogy innen jutottam tovább erre a remek videó csatornára. Mindegyik darabja gyöngyszem, komolyan. És most teljesen őszintén, nem ismerős ennek a jelenetnek a hangulata?
Na? Ugye? Ugye?! És ha most azt gondolod, hogy de mi aztán tényleg nem értünk el semmit… erre még visszatérünk.
Különben ezt a panaszkultúrát meg tudom érteni, nem könnyű ám boldognak lenni lengyelül (szczęśliwy).
Amikor végignéztem minden videót észrevettem, hogy valamikor időközben megnyitottam egy másik oldalt is („tab whore”). Innen is muszáj kiemelnem egy-két szívemnek különösen kedves darabot.
Ehhez nincs mit hozzáfűznöm...talán csak annyit, hogy az sajnos igaz, hogy az a "csak még egy kis falat" valahogy tényleg mindig elfér...
Hát igen, naiv gondolat volt részemről annyit bepötyögni a torrent oldalakon, hogy „Polish". Tananyagot kerestem, mi mást, de a találatok jórésze...
A túl sok mákos sütemény fogyasztásának veszélyei, a rokonoktól érkező "te még mindig egyedülálló vagy?" jellegű kérdések és egyéb, lengyelségeknek titulált megnyilvánulások tengerén aztán elkeveredtem ehhez a képhez.
Itt már felnevettem és bólogattam, hogy jaaajj igen, ez mennyire így van! És akkor lefagytam egy pillanatra. Hogy mi van mennyire így? Honnan tudnám, hogy így van?! Tudathasadás.
Addig azért mindenki tudja a dolgot, hogy lengyel-magyar két jó barát…a folytatás már necces bizonyos esetekben, de a bor még rémleni szokott azért. Fun fact: a lengyel verzió viszont két testvérként említi a két népet. És valóban.
Az, hogy valamiképp tudj kapcsolódni az adott kultúrához, óriásit lendíthet a nyelvtanulás egész folyamatán, teljesen mindegy, hogy angolul vagy hollandul tanulsz éppen. Ebben találhatsz egy sokkal személyesebb motivációt, ami túlmutat azon, hogy szerezz egy a nyelvvizsgát. A nyelvtanulás pedig valahol itt kezdődik, legalábbis a frissen szerzett tapasztalataim ezt mutatják. Semmiképp ne kötődjön a muszáj érzése hozzá, hiszen itt arról van szó, hogy megtanulsz másokkal kommunikálni, megértesz egy egészen új logikát, akár világnézetet és tornáztatod az elméd. Ez pedig felszabadító! Pár random kattintgatás és látom, mások is ilyesmiről számolnak be...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.