Hétfői agymenés

Amióta próbálok mentorként is létezni, egész másként nézek a magyar nyelvre. Eddig is rajongtam érte. Mindig is rajongtam. Hadd idézzem megint a zseniális unokahúgom, aki hat esztendőnyi tapasztalattal képes a legnagyobb igazságokat kimondani. Nem értette, hogy mik azok a nemzetiségek én meg szokás szerint túlmagyaráztam a témát. Jött hát a fordított észjárás, megkérdeztem tőle, szerinte őt mi teszi magyarrá?

„Az, hogy a gyönyörű magyar nyelvet beszélem!”

Ennyi.

Sorra érnek a meglepetések, amiket persze biztos én magam is tanultam valamikor nyelvtanból, de az óta automatizmussá váltak. Például a magyar nyelvben a kérdéseknél a mondatot „fentről” indítjuk, vagyis a hangsúly a kérdőszón van. Igen, ez így van, ezt tudom. Majd olvasom tovább: kivétel az eldöntendő kérdéseknél, amikor is a kérdés végén van a hangsúly, tehát a mondat felfelé ível. Hmm?? Néztem értetlenül. Aztán kimondtam hangosan a példamondatokat.

Milyen idő van?

Szép idő van? (eldöntendő, ugye)

Azta.. és tényleg! Ezek azok a dolgok, amiket megszoksz, neked természetesek. De amint elkezded magyarázni, hogy így hangsúlyozol, kivéve, ha eldöntendő... máris furának érzed az egészet.

Joshua szájából talán minden órán elhangzik: hidd el, megszokod majd! Legalábbis remélem…

Ebben bízom én is, hogy ő is megszokja majd, sőt remélem, inkább ráérez az ízére. Arra, hogy milyen szépen gördülnek a magyar szavak egymásba. Gördülnek, hát most mondjátok ki ezt a szót hangosan!

Nem, nincs semmi baj, csak fáradt vagyok. Elkezdődött a hét. A hét, ami hét napból áll, kezdve a hétfővel. Hétfő. Hét fő bűn. A hétfő bűn. Hát így. Ez a nyelv fantasztikus.

Szerintem ez mára több mint elég. Úgyis mindjárt kedd. Ágybasimulás előtt engedjétek át magatokat a lengyel nyelv szépségének, mert ó igen, bőven lehet ezért a nyelvért is rajongani! Ezen a csengő hangon talán a kétkedőknek is kedvesebb.

U.i.: Bármilyen megtévesztő is, nem azt énekli, hogy darling darling…