Egy ország pörgött napokig azon, hogy valaki nyilvánosan nevezte spermának a miniszterelnökünket. Az a durva, hogy EZ volt a durva a sztoriban és nem a miértek, vagy a hogyan jutottunk el idáig.
Mintha egyébként nem használnánk nap mint nap ilyen szavakat, igen, akár még a miniszterelnökre is. Azt a fűzfánfütyülő rézangyalát, a macska rúgja meg, hogy szakadna rá a felhő a kisszékit neki! Ja, ilyenek is vannak, de tetszik vagy sem, a magyar nyelv része az ízes káromkodás. Meg az ízléstelen is.
Az első kifejezés, amit megtanítottam egy lengyel kollégának magyarul, az a bassza meg volt. Nem vagyok rá büszke, de ő kérdezte! Mármint, hogy mit jelent… mert hallotta. Nem tőlem! Aztán később tőlem is…
Álszentségnek tartom, hogy a káromkodást sokan intelligenciaszinthez, vagy nemhez kötik – ami kiszaladhat egy férfi száján, az egy nőén inkább ne, ha lehet. Na meg persze a nyomtatott sajtó is úgy írta le a fent említett eset kulcsszavát, hogy g_ci, ami aztán tényleg olyan, hogy szűznek is maradni, meg... na mindegy.
Most nem azt mondom, hogy orrba-szájba tolni kell a bazdmegolást, de önmagában a káromkodás igen is része a kultúránknak, különben nem lenne ilyen változatos szókészletünk rá. Nem egy olyan sorozat, vagy film van, ami kifejezetten jobb magyar szinkronnal, mert szinte minden egyes „fuck”-ot be lehet helyettesíteni valami mással.
A „lengyel káromkodások” kurzust az elsők között jelöltem be Memrise-on. Most merjétek azt mondani, hogy titeket nem izgatott volna! Amit addig tudtam a lengyel csúnyabeszédről nem volt túl változatos, ráadásul még ismeretlennek sem mondanám.
Szolgálati közlemény: a kurva, az bizony kurvát jelent Szlovákiában, Csehországban, Oroszországban és Lengyelországban is.
Az első lecke után egészen le voltam sújtva. Olyan szavakat tanultam, mint pl. debil és suka (s=sz!). Igen, ezek már a lengyel szavak. Aztán kezdett kicsit izgalmasabb lenni a kérdés, de végül félbehagytam, mert bár már kiválóan el tudtam küldeni akárkit a büdös francba, egyéb más értelmes mondatot nem tudtam még alkotni. Ez meg azért annyira mégse illik bele a lengyel-magyar két jó barát témába…
A Memrise-nak viszont van egy rendkívül jó funkciója, hogy minden lengyel kurzusról ömlesztve is visszakérdezi a tanultakat. Így amikor ismételek, a mai napig váratlanul felbukkan a "narancssárga" és a "köszönöm, jól vagyok" között egy-egy „faszfej” vagy „menj a picsába”.
És igen, a lengyel média is foglalkozott a Símacska által kirobbantott „ondó-konfliktussal”, de nem találtam olyan cikket, ahol az említett szót használták volna, így ezt sajnos nem tudom nektek tolmácsolni. Helyette tessék: Cholera! Azon túl, hogy tényleg kolerát jelent, használatos kb. úgy, mint nálunk a basszus, bakker, stb. Használjátok egészséggel! Hm. Ezt se sokan mondták még a koleráról, asszem…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.